.jpg)
Kevés tervezőgrafikus engedheti meg magának, hogy a világtól elzárt remeteként éljen – sőt, ebben a szakmában szinte elvárás a szociábilis viselkedésmód. A szakma ifjú hazai reménységeit, tehetségeit bemutató sorozatunk újabb alanyának, Hidvégi Annának szerencsére ez egyáltalán nincs ellenére. „Szeretem, hogy emberekkel kell dolgozni – kitalálni és megfogalmazni azt, amit ők éreznek és látni szeretnének” – vallja.
A pályaválasztás előtt állva, középiskolában Annát nem érdekelte különösebben a grafika – inkább a pszichológia és a szociológia felé kacsintgatott. Első ilyen jellegű feladatát a potsdami Einstein Gymnasiumban töltött tanulóéve alatt kapta. A végeredmény egy Photoshop-ban összerakott, utólag kertelés nélkül „gagyinak” minősített plakát lett, ami után azonban többen rákérdeztek: ugye grafikusként tanul majd tovább? Itthon aztán – az érettségire készülés mellett – jelentkezett egy rajziskolába, és ismerkedni kezdett a grafikus szakma rejtelmeivel. Aztán döntött. 2007 óta a Visart Művészeti Akadémia hallgatója, jövőre pedig külföldi mesterképzés szerepel a célok között, illetve a meglévő angol- és némettudás mellé a francia tökéletesítése.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.