.jpg)
A múlt héten a friss diplomások közül ketten megszólaltak már, most Aschoff Lili és Baksa János beszél tapasztalatokról, tervekről, diplomamunkáról.
Aschoff Lili
„Ebben az iskolában megtanulta az ember, hogyan legyen nagyon önálló, hogy bármikor bármit meg tudjon csinálni.
Akiket ismerek, és más egyetemekre járnak, azokról tudom, hogy nekik ez egy bulis időszak, persze napközben ülnek a suliban és tanulnak, de ez az iskola olyan volt, amit gyakorlatilag 24 órában végeztünk.
Azokon az órákon kívül, amit az iskolában töltöttünk a többi időben tovább gondolkodtunk, hogyan kéne csinálni. Az ember egyre inkább érdeklődött és egyre többet akart csinálni.
A tanárokkal nagyon elégedettek voltunk, azt gondolom, hogy a tanári gárda az iskolának nagy erőssége. A szakmából jönnek, nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak.
Így sokat tudnak abban is segíteni, hogy meg tudják mondani, hogy mi az, ami rossz, mi az, ami jó egy munkahelyben, munkában, miért érdemes odamenni, miért nem.
A sulit én az elejétől kezdve nagyon komolyan vettem.
Ami a diplomamunkámat illeti, nekem nagyon fontos volt, hogy igazán személyes dolgot csináljak. Mivel nagyon szeretek írni – német újságokba, többek között a Stern ifjúsági magazinjába a Neon-ba, a Zeitbe is publikáltam már – egy illemtankönyvet készítettem a saját generációmnak és azt illusztráltam.
A stílusa nagyon ironikus és különböző életszituációkat helyeztem a középpontba. Hogy kell viselkedni a FB-on, lakóközösségekben stb.
Találtam már itthon és Németországban is kiadót, három-négy kiadóval tárgyalok.
Júliusban kimegyek Münchenbe, ott fogok élni. Német vagyok félig, az édesapám német, ott nőttem fel, a batárom Münchenben él, sok szakmabelit ismer és ebben a városban sok lehetőség van grafikusok számára. Minél hamarabb szeretnék munkát találni, úgyhogy ezt a nyarat nem fogom pihenéssel tölteni.”
Baksa János
„Számomra a tipográfia az, ami a legmeghatározóbb élmény volt a suliban, ugyanakkor nagyon jó, hogy sok mindent tanulunk, rengeteg területre lett rálátásunk, az animációtól elkezdve a csomagoláson át, ami nagyon fontos és mind-mind hasznosítható majd.
A tanárok nagyon sokat adtak és megtanultuk, hogy nem szabad megsértődni a kritikán, hanem meg kell próbálni tanulni belőle.
Dolgoztam az iskola közben is, elsőtől kezdve folyamatosan voltak munkáim, de most negyedikre már csak a sulival foglalkoztam.
Diplomamunkaként egy oktatás segítő anyagot készítettem. Változik a világ és érdekelt, a technológiai fejlődés hogyan lehet hatással az oktatásra. Van rá esély, hogy pár éven belül, digitalizálódnak anyagok és meg szerettem volna mutatni, hogyan lehetne ezt izgalmasan feldolgozni. Egy történelem tankönyvet csináltam, ennek egy fejezetét, a II. világháborút info grafikákon keresztül dolgoztam fel, egyfajta interaktív könyvként.
Úgy gondolkoztam, hogyha több médiumon keresztül kapunk információt egy témában és nemcsak olvasunk, akkor jobban rögzül a tudás.
A jövőre, munkára nézve vannak lehetőségek, kíváncsian várom, melyik valósul meg ezek közül.”
"Nehéz az élet" - illemtankönyv:
Történelmi segédanyag középiskolásoknak:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.