.jpg)
Batta Eszter, a Visart diákja bekerült a „La Femme 50 tehetséges fiatal” mentorprogramjába. A programról, szakmai tapasztalatairól és tanulmányairól beszélt a Visart blognak.
Hogyan jutott tudomásodra, hogy létezik ez a program és miért gondoltad úgy, hogy jelentkezel rá?
A pályázatot nem én adtam be, és nem is tudtam róla egészen addig, amíg karácsony előtt egy héttel értesítést nem kaptam a La Femme-től, amelyben közölték, hogy beválasztottak az 50 tehetséges magyar fiatal közé. Igazi meglepetés volt számomra és egyben szép karácsonyi ajándék is.
Hogyan zajlott a kiválasztási folyamat és mi történt azt követően, hogy bekerültél az 50-be?
Több mint 1300 fiatalra érkezett írásos ajánlás. Szakemberek bevonásával zajlott a jelölések több körös előválogatása. Majd az arra legérdemesebb nyolcvan jelöltet 36 fős zsűri egyenként is értékelte. Ennek eredményeképpen „született” meg az 50 tehetséges magyar fiatal listája.
Az 50 mentorált - közöttük én is - részt vesz a tudomány, a kultúra, a gazdaság meghatározó személyiségeinek aktív szerepvállalásával megvalósuló mentorprogramban. Emellett bemutatásra kerültünk a La Femme különszámában, illetve március 1-én a Corinthia Hotelben a sajtónyilvánossága előtt.
Fiatal kutatóorvosokkal, fizikusokkal, jogászokkal, hazai és nemzetközi díjakkal elismert építészekkel, sikerrel helyt álló komolyzenészekkel, képzőművészekkel, írókkal, hangszerkészítővel, több nyelven színházi darabokban játszó ifjú színművésszel kerültem az 50 tehetséges fiatal közé.
Mindenki a saját mentorával működik együtt 6 hónapon keresztül, amely idő - remélem - gyümölcsöző lesz számomra. Például az elmúlt napokban több mentorált társam is megkeresett. Az egyikük Szabó Szonja filmrendező, akinek a kérésére egy filmplakátot készítettem egy cannes-i pályázatra, illetve a másikuk Pallai Károly Sándor bölcsész - egy nemzetközi elektronikus kulturális folyóirat alapítója és főszerkesztője -, akinek továbbajánlásával jelenik meg a napokban Franciaországban 10 grafikám, illetve májusban egy tervezőgrafikai munkám az ő versével.
Miben látod a legnagyobb előnyét a programnak?
Úgy gondolom, hogy az 50 tehetséges magyar fiatal mindegyike hozzájárulhat ahhoz, hogy a mindennapjainkban az értékekre helyeződjön a hangsúly. Az egyéni teljesítményeinkkel, eredményeink felsorakoztatásával, példamutatásunkkal az utánunk jövő generációnak adhatunk hitet és jó irányt, hogy a kitűzött céljaink – igaz sok munkával, kitartással és persze nagyfokú alázattal – elérhetők, megvalósíthatók.
Merem remélni, hogy a mai – sok esetben – motiválatlan, céltalan fiataloknak is irányt mutathatunk, hogy nincs elérhetetlen cél, csak tenni kell érte. Talán megmozgathatjuk a fantáziájukat, felkelthetjük az érdeklődésüket és talán gondolatokat, érzelmeket indíthatunk el bennük.
Másrészt remélem, hogy a mentorprogram új feladatokat, pályázatokat, esetleg ösztöndíjak elnyerését is kínálja majd, amellyel új lehetőségek teremtődnek meg számunkra.
Díjak, elismerések hosszú sora áll már mögötted, fiatal korod ellenére. Mi az, amit fontosnak tartasz a Visart-ban, mit tud nyújtani az iskola egy olyan fiatal tehetségnek, aki már szinte gyerekként kapott megbízásokat?
A sok-sok hazai és külföldi kiállításom /61/ és díjaim ellenére úgy gondoltam, hogy ma Magyarországon nem lehet megélni a művészetből. Egyrészt mert rendkívül zárt világot alkot a képzőművészvilág, másrészt nincs fizetőképes kereslet.
Ezért 4 évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a felsőfokú tanulmányaimat a Visart Művészeti Akadémián kezdem el, ahol a képzés a francia - Ecole D’ Art Maryse Eloy - főiskola oktatási programja alapján folyik.
A VISART Művészeti Akadémia kitűnő tanárokkal, széleskörű gyakorlati oktatást biztosít az itt tanulóknak. A diákok a vizuális kommunikáció területén a mai kor kihívásainak megfelelő, magas szintű oktatásban részesülnek.
Úgy gondolom, hogy a VISART Művészeti Akadémia képzése jó alapot kínál arra, hogy akár hazai, akár nemzetközi visonylatban is helyt álljanak az itt végzettek.
Az iskola - rendkívül feszített, nagyon sok gyakorlati feladatot, szigorú és folyamatos munkát követelő - tanrendjét csak maximális akarattal, fegyelemmel és kitartással lehet végigcsinálni. Úgy gondolom, hogy négy éven át én is és az osztálytársaim is kellő szorgalommal és kellő elkötelezettséggel tettük a dolgunkat. Megérte, mert már boldogan mondhatjuk el, hogy másfél hónappal vagyunk a diplomavizsgáink előtt.
Miben erősít meg és mire inspirál ez az újabb elismerés?
Az 50 tehetséges magyar fiatal közé való bekerülésem abban erősít meg, hogy amit eddig csináltam és tanultam az nem volt hiábavaló. Ez az elismerés újabb inspirációt ad arra, hogy - remélhetőleg - még sok mindent elérhetek, ha továbbra is alázattal és kellő szorgalommal teszem a dolgom.
Mik a konkrét terveid a diploma után? Milyen területen szeretnél tevékenykedni?
Sok minden megfordult a fejemben, az is, hogy talán külföldön próbálok szerencsét, leginkább a nyelvtanulás elmélyítése miatt. De azon is gondolkodom, hogy itthon kezdek el dolgozni, hogy a szakmát még jobban elsajátítsam. Szívesen foglalkoznék reklám-, arculat-, plakáttervezéssel, illetve illusztrálással is. Úgy gondolom, hogy a mai világban nagy szükség van olyan piacképes ismeretekre és szakmára, amellyel munkahelyet remélhetnek a fiatalok s elmondhatom, hogy ehhez a VISART Művészeti Akadémián kitűnő képzést kaptunk.
Beválogatták Nagy Adrienn, negyedéves hallgatónk terveit a kanadai és kínai székhelyű CHOI’S Package magazinba, melynek aktuális, áprilisi számában mutatják be munkáit. Az évente csak kétszer megjelenő, a világ csomagolás design irányzataival foglalkozó periodika egyik szerkesztője a Behance grafikus portálon figyelt fel a lány portfoliójára, s innen választották ki a megjelenő terveket is.
Pontosan mi volt az az iskolai feladat, amire ezek a tervek készültek? Mi inspirált ezek elkészítésekor?
Mindkettő csomagolásterv órára készült. A HungaroFoodhoz olyan egyedi termékarculatot kellett készíteni, ami tükrözi a magyarságot, és megállja a helyét a külföldi polcokon is. Ezt szem előtt tartva igyekeztem egy mai, “matyómentes”, szellemes termékdesignt összehozni, ami arra ösztönzi a magyar fiatalokat, hogy ne a külföldi termékeket vegyék le a polcról, hanem a hazait részesítsék előnyben. Annak ellenére, hogy a bajusz ma az egész világon trend, és konkrét stílust határoz meg, valamennyire a magunkénak érezhetjük. Gondoljunk csak a jó magyar betyár bajuszra, ami mindenbe belelóg!
Hát így jött a lekváros, morzsás bajusz ötlete.
A másik tervem, a Fullshine pedig egy hangulat-falfesték márkához készült. Festékeit hangulatok szerint kategorizálja: Stone & Smile (selyemfényű, pasztell színek) és Steel & Love (metálfényű, erős színek). Ehhez a két fajta falfestékhez kellett kitalálnunk egy olyan designt, ami megragadja az imént említett két hangulatot és amely elsősorban a fiatalokat célozza meg.
A hangulatjelek az elmúlt néhány év alatt a kommunikáció fontos elemeivé váltak, főleg a fiatalok körében. Így nem meglepő a hangulat hangulatjellel történő ábrázolása - ez esetben festékcímkéken, formai játékkal kiegészítve. (Stone - lekerekített, Steel - szögletes). Emellett a címke stancként is funkcionál, festhetünk vele szívecskéket, smileykat, falra, füzetre...
Mit jelent szakmailag, hogy megjelentek ebben a válogatásban a terveid?
Azt, hogy jó úton haladok...
Hogyan bukkantak az anyagaidra a szerkesztők?
Még januárban kaptam egy kedves és nagyon közvetlen e-mailt a Choi’s Package egyik szerkesztőjétől, miszerint szívesen publikálnák az anyagaimat, amikre a Behance-en bukkantak rá. Először azt hittem, hogy már megint egy hipszter blog, aki tudatni akarja, hogy a bajuszos designomat megosztotta (merthogy időközben több ilyen blog is belémbotlott). Aztán, mint kiderült, ez már egy kicsit komolyabb lehetőség, naná, hogy nem hagytam ki!
És ha már a Behance-nél tartunk, ezzel szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy ne legyen lusta portfóliót csinálni, mert sose tudhatja, hogy épp mikor, kinek szúr szemet.
Egyébként is ez a terület vonz a legjobban, vagy a csomagolástervezős feladat csak egyike volt a megoldandó feladatoknak?
Alapból is a csomagolás/globál design a szívem csücske. Ezek közül is a designosabb vonal, nem a tucat.
Édesanyámat meg szoktam kérni, hogy tegye el a különlegesebb formájú, üres befőttes üvegeket, mert szabadidőmben szívesen tervezek rájuk címkét - vagyis terveznék, ha lenne szabadidőm - általam kreált koncepció alapján. A designos dobozokból, csomagolásokból is egy egész szép gyűjteményem van már. Ezek igazából csak a helyet foglalják az amúgy is kacatoktól zsúfolt szobámban, de nincs szívem megválni tőlük.
Ehhez kapcsolódóan, milyen vonalon, területen tudod elképzelni magadat?
Mindenképpen olyan stúdiónál, ügynökségnél, ahol az arculat vagy csomagolástervezés a fő profil. Legszívesebben szabadúszó maradnék, persze több és izgalmasabb munkával, de hamarosan külföldre költözöm, és ahhoz, hogy ismeretségeket, kapcsolatokat szerezzek, mindenképpen csapatban kell kezdenem. Aztán később, ha jól megy minden, szeretném majd kialakítani a saját, egyszemélyes stúdiómat, ahol a magam ura lehetek.
Jelenleg dolgozol valahol? Milyen munkatapasztalataid vannak?
Másodév elején kaptam meg az első komolyabb, grafikus munkámat: egy magyar digitális kiadó Ipad alkalmazásához, a Csizmás kandúrhoz készítettem meseillusztrációt, saját karakterekkel. Ezt további két alkalmazás - egy mese és egy novella - illusztrálása követte.
Aztán az akkori kollegám ajánlott engem egy cégnek, akik grafikust kerestek. Ők hamar a mélyvízbe dobtak, mert amíg a suliban mi még csak ismerkedtünk a designnal, nekik már arculatot, arculati kézikönyvet, kiadványokat kellett terveznem, munkamegbeszélésekre, találkozókra járnom.
Sokat jelentett, hogy az órán tanultakat az iskolán kívül is gyakorlatba ültethettem, jóval a kötelező szakmai gyakorlat előtt, amit a Publicis-nél töltöttem. Megtanultam az időmet beosztani, a megbízókkal kommunikálni, és ezt most nagyon jól kamatoztatom.
Az iskola mellett nem félek elvállalni külsős melókat, mert pár éjszakázással, teával és pörgős zenével minden megoldható.
Jelenleg egy országos kampány grafikai részét csinálom - logót, micrositeot, online játékokat -, mint külsős grafikus, de dolgozom egy másik cég arculatán, honlapján is.
Nemsokára ezek kifutnak, aztán igyekszem csak a diplomára összpontosítani.
Melyik az a mai irányzat, ami a legközelebb áll Hozzád? Mit gondolsz a hazai grafikus szakmáról? Nemzetközi és hazai viszonylatban, kit/kiket tartasz követendő példának?
Minimalizmus, ökodesign, slow design. Egyébként jöhet szinte minden. Annak ellenére, hogy sokszor rávágják egy-egy munkámra, hogy “ez nagyon Adris”, én sosem érzem azt, hogy egy stílust, irányzatot követnék. Van, akinek kiforrott stílusa van, én ezt egyelőre nem veszem észre magamon. De lehet, tévedek.
Meglátásom szerint a hazai szakmában vannak kiemelkedő, sikeres designerek, és az őket utolérni vágyó, törtető fiatalok. Bár a befutott grafikusok viszik a pálmát a legtöbb esetben, szerintem mindenkinek megvan rá az esélye manapság, hogy felfigyeljenek rá, csak élni kell a lehetőségekkel.
Mindehhez programokat, eseményeket, kiállításokat, pályázatokat bőséggel kínál a szakma.
Ma, hazai viszonylatban Laki Eszter, Kiss Miklós, José Simon designereket tekintem követendő példának. Nemzetközi viszonylatban rengeteg kiváló designer és stúdió van, akiknek a munkái nap, mint nap inspirálnak, elég csak fellépnem Behance-re.
Sorozatunkban, a Visart tanárait mutatjuk be időről időre. Honnan jöttek, mit tapasztaltak szakmájukban, az életben, a tanítás során.
Elsőként Kopek Rita festőművésszel, az első évfolyam konstrukciós rajz tanárával készült interjúnk olvasható.
Ha valaha volt is valami sablonos elképzelésem a műtermek művészi rendetlenségéről és az alkotáshoz szükséges káoszról, akkor Kopek Rita Nívódíjas festőművész műterme alaposan megcáfolja ezt.
Tisztaság, rendezettség, világos nagy terek és szépen elrendezett tárgyak jellemzik az iskolaként is működő helyiséget.
Rita megkapó kedvességgel és szerénységgel fogad.
Művészként és tanárként egyaránt nagyon tevékeny vagy és gyakorlatilag a pályádat tekintve szinte egy időben indult az egyik tevékenység a másikkal. Művésznek készültél, hisz ez látszik a tanulmányaidon, de hogyan alakult ki, hogy tanítasz is?
Ami azt illeti, már gyerekkoromtól festő és tanár akartam lenni. Azt hiszem, hogy 12 éves koromban kezdtem rajzolni tanulni, s a szüleim szerencsére végig támogattak. Mivel a tanítás vágya is mindvégig bennem volt, így szinte rögtön a végzés után elkezdtem azt.
Milyen lehetőségeid voltak akkoriban a tanulásra, hogyan indultál el az úton?
A Ratkó-korszak gyermekeként nagyon sokan voltunk. Válogathattak a kitűnő tanulók és kiváló rajzolók közül ugyanakkor az egyetemre nagyon kevés embert vettek fel, évente mindössze 25-öt.
3500-an jelentkeztünk ezekre a helyekre, s engem harmadszorra vettek fel. Állami ösztöndíj volt meghirdetve a Szentpétervári Repin Akadémiára és az Iparművészetire tett felvételim jelentette a felvételit az Akadémiára is, de feltétel volt még az orosz nyelvvizsga is. Erre az ösztöndíjra egyébként 80-an jelentkeztünk 2 helyre, ott már én voltam az egyik, így máshova nem próbálkoztam tovább.
Egy ennyire különböző kulturális közegben bizonyára nem lehetett könnyű a megfelelés, a beilleszkedés. Milyen nehézségekkel kellett megküzdened?
A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy borzalmas hideg volt, nemegyszer -46 C fok is, de az átlag -35 fok volt télen.
A fiúk bajuszáról lógtak a jégcsapok. Akkoriban hosszú hajam volt, ami ha kilógott a sapkából, szálanként megfagyott és letört.
Hatalmas magas műtermek voltak és a fűtésen kívül keltetőgépekkel fűtötték be az irdatlan méretű, hatalmas belmagasságú helyiséget.
Azok nehéz, kemény idők voltak, ám számos felejthetetlen élményem kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Hat évet töltöttem az Akadémián, oroszul olvastam a Bűn és Bűnhődést és a világirodalom számos más orosz klasszikusát, megismerkedtem bolgár férjemmel, s ebben az időszakban született a fiam, Anev Kámen.
A hatalmas méretű műtermeket nagy nosztalgiával a hangodban emlegeted, s az egyetemen murális szakra jártál. Mi vonzott efelé a szakirány felé?
Másodév végén felmerült a kérdés, hogy hazajövök és meg is volt a helyem az egyetemen. Attól tettem függővé, hogy maradok vagy hazajövök, hogy felvesznek-e murális szakra.
Erre vágytam gyermekkoromtól; hogy minden létező felületet befessek és valljuk be nem sok esélyem volt.
A szakon lányok nem voltak, csak fiúk, harmadévtől hatodévig, négy évfolyamban 1 lány volt, a mesterünk lánya.
A Repin, akadémia volt, nagyüzem. Kb. 90-en voltak az évfolyamon, csak festőből volt 90 és hat évfolyam volt, sok-sok szak.
A 90-ből olyan 70 ide jelentkezett erre a 9 helyre, és csodák csodája felvettek.
Elmesélek egy furcsa történetet a murália iránti vonzódásommal kapcsolatban. Egyetem után volt egy műtermem, a művészellátóban pedig kapható volt orosz vászon.
Nagyon jó minőségű és olcsó volt, 2 méter 20 széles és lehetett venni belőle nagy mennyiséget. Eleinte aztán nem sok pénzem volt, gyerekkel, munka nélkül, így nagyon örültem, hogy tudok venni ebből a vászonból, mert annyira vágytam, hogy megint nagy felületen festhessek
Vásároltam a vakkerethez elemeket, majd elvittem a műterembe, hogy összerakjam; hokedlire álltam, úgy tudtam csak felhúzni, félnapos munka volt, aztán nekiláttam őrülten festeni. Nagyon tetszett, amit csináltam és - akkoriban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának a tagja voltam - be akartam adni stúdió kiállításra a művemet.
Ám, amikor vinni akartam, vettem csak észre, hogy se az ajtón, se az ablakon nem fér ki.
Rettenetes volt, végül nem azt adtam le. De a vágy maradt, hogy nagy képeket fessek.
Azt találtam ki, hogy olyan képeket festek, melyek négy vagy öt részből állnak és egymás mellé kell rakni őket.
Az évek során aztán belenyugodtam, hogy nem lesz nekem akkora műtermem soha, amilyenekben a vágyaimnak megfelelően nagy képeket festhetek.
Hogyan indult a pályád a végzés után?
Amikor hazajöttem a Fazekas Gimnáziumban épp felszabadult egy hely és elkezdtem tanítani félállásban csupán, mivel annyira kevés óraszámom volt.
Egzisztenciálisan olyan volt a Fazekasban rajzot tanítani, mint a Kisképzőben matekot. Te vagy a legutolsó, amit én nem bírtam elviselni, pedig szerettek.
Éreztem, nem ezért tanultam gyerekkorom óta. Időközben megkértek arra, hogy segítsek két embernek felkészülni a felvételire, s mind a kettőt felvették. A következő évben már heten voltak és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy harmincan, aztán még többen.
Ez lett az alapja a létemnek, miközben sok mindent csináltam persze.
Ma már hét tanárral dolgozom együtt az iskolámban.
Mikor jut időd az alkotásra? A laikusnak van egy regényes elképzelése arról, hogy egy művész akkor alkot, ha van ihlete.
Az ember azért válik profivá, mert azt nem nagyon lehet, hogy ma nincs kedvem. Ha nincs kedvem, akkor csinálok kedvet. Betúrázom magam. Az első 20 percet kell kibírni, utána már minden rendben van.
Általában vannak terveim, amit szeretnék megvalósítani egy adott héten, s ez gyakran bele sem fér abba a pár napba, amikor nem tanítok.
A munka folyamata pedig nem úgy megy, hogy fejből nekikezdek. Egy sor dologhoz anyaggyűjtésem van, vagy vázlatok, esetleg nyomtattam inspirációkat. Majd amikor pont péntekre – ekkor már jönnek a tanítványok, hiszen mi péntektől hétfőig tanítunk az iskolában - képben vagyok mindennel, el kell pakolnom.
Ezeket a kvázi „munka technikákat” mennyire osztod meg a diákjaiddal? Általánosan alkalmazhatók ezek?
Mindenki magának alakítja a technikákat Olyan ez, mint amikor megkapod a jogosítványodat. Képben vagy igazából, de nem mondhatod, hogy tudsz vezetni.
Minden évfolyamban vannak olyanok, akik soha nem tanultak rajzolni és van, aki művészeti gimnáziumba járt. Őket kell összehozni évvégéig.
Az első év egy alapozó év, az elején a „kockológiával”kezdjük. Hogyan lehet szabadkézi, perspektivikus rajzokat készíteni. Ehhez bizony térlátás kell, az arányérzék szintén fontos, de meg is kell tanítani.
A Visart-ban arról is szól a dolog, hogy lelkesítsünk, de sokat szoktam arról beszélni, hogy mit jelent a pálya, mik a nehézségei. Mit jelent az elkötelezettség a szakma iránt, hogy meg tudják azt, mi vár rájuk, hogy ebben mennyi öröm van, de mennyi küzdelem is.
Miért van nagy szükség arra, hogy elsajátítsák az általad tanítottakat a diákok?
Sokat szoktam gondolkozni azon, hogy mostanában kezd nem annyira fontossá válni a rajz. Úgy jövünk a világra, hogy hallásunk is van, látásunk is és képességünk arra, hogy rajzoljunk, sajnos az iskolák oktatási rendszerén is múlik, hogy ez gyakran vissza van fejlesztve, el van sorvasztva.
Pedig a rajz olyasmit nyújt, ami elengedhetetlen később, bármilyen területet is választ valaki. Kétségtelen azonban, hogy a rajz nem cél, hanem eszköz, de nagyon fontos eszköz!
Ha grafikusként valami eszedbe jut, azt felvázolod, beszkenneled és úgy kezdesz rajta dolgozni, sokkal élőbb lesz, mintha csak a gépben készítenéd.
Hogyan követed a különböző irányzatok változásait, mit jelent ez a tanításban?
Huszonhét éve tanítok, s ez idő alatt sokat változott a szakma. Nagyon sokat tanultam és teszem ezt folyamatosan, mindig figyelem, mi a helyzet az egyetemeken, nézem, mi folyik a világban, milyen irányzatok jönnek.
Amikor kezdtem, a számítógép például még sehol nem volt, így a programokat, különböző szoftvereket nekem is meg kellett tanulnom.
Folyamatosan tájékozódom, figyelek, könyveket olvasok, tutoriálokat nézek.
Milyen készségekre van szüksége annak, aki ide, a Visart-ba jelentkezik, melyek azok az elengedhetetlen adottságok, melyek nélkül aligha jön a siker?
Az első az alkotásvágy, ha ez nincs, semmi nincs.
Ugyanezt mondanám el a vizuális memóriáról, mert nem nagyon tud megtanulni rajzolni, akinek nincsen semmilyen vizuális memóriája.
Vizuális intelligencia is szükséges, hiszen ennek hiányában olyan valaki, mint egy iparos, ezáltal derül ki, mit szeretne, mit tud hozzátenni. Hiszen hiába az eszközök, ha nincs hozzá gondolat, ami megjeleníthető, képben kell jelentkeznie a gondolatnak.
Műveltség, alapvető intelligencia is és még valami, ami nélkül tényleg nem megy.
Ez pedig a szorgalom. A kitartás.
Ha az eddig felsoroltak 40%-ot jelentenek, akkor a szorgalom 60%.
Enélkül, akármilyen adottságokkal bír valaki, nem viszi semmire.
Azok számára, akik megkezdik a Visartban a tanulmányaikat mérföldkő az első félév végén a „kipakolás”, vagyis az első hónapok munkáiból bemutatott kiállítás, mely egyben vizsga is.
Ilyenkor a hallgatók a félév során a szakmai tárgyaik feladataiból kiválogatják a 15-20, általuk legjobbnak ítélt alkotást és a saját felületükön, egy paravánon helyezik el azokat.
Nemcsak ezek a munkák, hanem az összes többi is, melyet egy mappában helyeznek el, a francia vizsgabizottság bíráló szemei elé kerülnek, s a diákok élőszóban prezentálják munkáikat számukra, válaszolnak kérdéseikre. A bizottság mindenkit meghallgat, majd nyilvánosan értékeli a munkákat és a prezentációt.
A második évtől nehezített a pálya, hiszen ekkor már nem elég magyarul elmondani koncepciójukat, ekkor már angolul vagy franciául zajlik a vizsga.
Idén így készültek a vizsgára az elsőévesek;
A VISART Művészeti Akadémia nyílt napot tart 2013. január 19-én, szombaton 9.00-16.00 óráig.
A programról
A nyílt nap keretében az érdeklődőknek 11.00 órakor előadást tartanak a Visart vezetői.
Bemutatásra kerül a négyéves oktatás programja; megismerhetik a tantárgyakat, az időbeosztást, a francia társintézményt, a különböző pályázatokat, egyúttal praktikus információk szerezhetők a felvételivel és az iskola működésével kapcsolatban.
Megtekinthető a négy évfolyam kipakolása is a legjobban sikerült feladatokkal; reklámtervek, termékcsomagolások, kiadványok, színházi plakátok, weboldalak. A kiállítás megtekintését ajánljuk mindazoknak, akik iparművészeti főiskolára szeretnének járni és grafikusok, Art Director-ok, csomagolástervezők, webdesignerek szeretnének lenni.
Az iskoláról
A VISART Művészeti Akadémia a párizsi Ecole d’Art Maryse Eloy társintézménye, 2004-ben kezdte meg működését Budapesten. Vizuális kommunikáció szakán párhuzamosan négy szakirányt tanulnak hallgatóink: reklám, multimédia (animáció és webdesign), csomagolás és grafikai tervezés (arculat, plakát, tipográfia, kiadvány).
A négyéves képzés végén a francia állam által elismert BA szintű diplomájukkal lehetőségük van hazai vagy külföldi Master programokra becsatlakozni, illetve azonnal elhelyezkedni vizuális szakemberként.
Már tanulmányaik alatt lehetőségük nyílik, hogy a szakmát közvetlen közelről tanulmányozzák és tanulhassák: nyári gyakorlaton vesznek részt nemzetközi ügynökségeknél, egy hónapos párizsi tanulmányi útra mehetnek a francia partneriskolába, vagy a hazai szakmai élet vezető képviselőinek előadásait hallgathatják órákon.
Infók
Helyszín: Budapest 1132 Váci út 60. (a Lehel piac metrómegállónál)
Időpont: 2013. január 19., szombat, 9.00-16.00 óráig
Telefon: 209 32 40
E-mail: info@visart.hu
Honlap: www.visart.hu
Blog: http://visart.blog.hu
Az érdeklődők részvételi szándékukat az alábbi telefonszámon, illetve e-mail címen jelezhetik: 06 1 209 3240, info@visart.hu
